Hosszan tartó betegség után, életének 84. évében 2018. november 19-én elhunyt dr. Monos Emil, a Klinikai Kísérleti Kutató Intézet professor emeritusa, a Semmelweis Egyetem Baráti Körének elnöke, az egyetem korábbi, 1995 és 1999 közötti oktatási rektorhelyettese.

Dr. Monos Emilt a Semmelweis Egyetem saját halottjának tekinti.

Temetése 2018. november 29-én, csütörtökön, 16 órakor lesz a Pesti Ferences Templomban (1053 Budapest, Ferenciek tere 9).

 

Dr. Monos Emil professor emeritus emlékére

Nehéz elhinni és leírni: dr. Monos Emil végleg eltávozott közülünk. Hosszú betegség után szerető családja körében érte a halál 2018. november 19-én egy szomorú őszvégi estén. Gyászolják felesége, lányai, veje, unokái, dédunokái és a Semmelweis Egyetem közössége, melynek 1953-ban orvostanhallgatóként lett a tagja, s melyet mindig is második családjának tekintett.

Monos Emil 1935-ben született Csabdiban (Fejér megye). Tudományos diákkörös hallgatóként csatlakozott a Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumához, a jelenlegi Klinikai Kísérleti Kutató Intézethez, mely külföldi tanulmányútjai kivételével egyetlen munkahelye volt haláláig. 1990 és 2000 között az intézet igazgatója volt, emellett 1995 és 2000 között betöltötte az egyetem oktatási rektorhelyettesi tisztségét is. Több mint két éven át vendégprofesszorként dolgozott a Medical College of Wisconsin Élettani Intézetében (Milwaukee, USA), amelyik ezt követően 1989-ben „adjunct professor”-ának választotta.

1995-ben megszervezte és ettől kezdve 2017-ig vezette az egyetem Elméleti és Transzlációs Orvostudományi Doktori Iskolájának vérkeringés-élettani programját, 2000 és 2005 között a Doktori Iskola vezetője is volt. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közös egészségügyi mérnökképzés egyik megszervezője volt, és a szakbizottságban, rektori megbízottként, haláláig képviselte a Semmelweis Egyetemet.

1988-tól 2015-ig főszerkesztője, ezt követően pedig tiszteletbeli főszerkesztője volt az Acta Physiologica Hungaricának. Hivatali idejének egyik fő eredménye, hogy a korábban a megszűnés szélére sodródott folyóirat impakt faktort nyert. A Magyar Élettani Társaság főtitkára, illetve elnöke volt 8-8 éven át, 2010-14 között pedig az etikai bizottság elnöki tisztét töltötte be. A Nemzetközi Kórélettani Társaság (ISP) IV. Világkongresszusának szervező elnöke volt (2002, Budapest), ezt követően megválasztották az ISP elnökének (2002–2006), melynek később örökös tiszteletbeli vezetőségi tagja lett. Választott tagja volt még három európai akadémiának és számos más nemzetközi és hazai tudományos társaságnak.

A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumát 18 éven át elnökölte. Elnöke volt 2011-ig az MTA Orvosi Informatikai Munkabizottságának, valamint az MTA Tudományetikai Bizottságának. A Semmelweis Egyetem Baráti Körét választott elnökként 2002-től haláláig irányította. Kiemelkedő érdemeket szerzett az egyetem történetének megismertetése és hagyományainak ápolása terén, ennek nyomán 2015-ben a Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke, 2016-tól pedig tiszteletbeli elnöke lett.

Legfontosabb kitüntetései: Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetés, Jendrassik Ernő Díj, Szent-Györgyi Albert Díj, Batthyány-Strattmann László Emlékérem, valamint két Akadémiai Nívódíj, továbbá Rácz Sámuel Emlékérem (Magyar Élettani Társaság), Weszprémi István Emlékérem (Magyar Orvostörténelmi Társaság) és Életmű Díj (Szerb Élettani Társaság), Pro Universitate Díj (Semmelweis Egyetem), Pro Facultate Díj (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar). Érdemei elismeréseként a Szenátus döntése alapján 2018-ban, a Semmelweis Emlékévben, elnyerte a Semmelweis Ignác Jutalomdíjat.

Szomorú szívvel nézünk könyvtárunk asztalánál Monos professzor úr üresen maradt székére. Felmerül bennünk a kérdés: Kit is vesztettünk el tulajdonképpen kollégánk és barátunk személyében? Milyen tudományos eredményei, milyen emberi tulajdonságai alapján mondhatjuk azt, hogy az elmúlt fél évszázad magyarországi oktatás-történetéből és a nemzetközi élettani kutatások történetéből egyaránt valóban jelentős lapok hiányoznának, ha Ő nem lett volna – és lélekben ma is nem lenne velünk.

Tudományos kutatóként maradandót alkotott az anyai magatartás kialakításában döntő szerepet játszó hypothalamikus területek felfedezése és feltérképezése területén. Elsőként írta le az irodalomban a mellékvesekéreg vérellátásának számos szabályozási folyamatát. Nevéhez fűződik a vérkeringési rendszer fontos biomechanikai sajátosságainak és szabályozási mechanizmusainak tisztázása, beleértve a gravitációs terheléshez való adaptációs mechanizmusok felismerését. És ami talán a legfontosabb: tényként említendő, hogy személyében a vénás vérkeringés élettanának világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb szakértőjétől búcsúzunk. Összesen mintegy 460 idézhető publikációja született, 6 tankönyv-kiegészítő egyetemi kismonográfiát adott ki, kettőt angol nyelven.

Melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek Monos Emilt messze kiemelik a kutatók és oktatók hosszú sorából? Kutatói munkájának szenvedélyes szeretete, precizitása, eredményeinek megkérdőjelezhetetlen megbízhatósága. Széleskörű és mélyre nyúló szakmai tájékozottsága, kiemelkedő logikai készsége, matematikai és informatikai tudása. Akaratereje, óriási munkabírása, kitartása az elkerülhetetlen kudarcok és betegségek idején is. Rendkívüli szervező, meggyőző és segítő készsége. A Semmelweis Egyetem tradícióinak, kutatói és oktatási nívójának elszánt őrzése. És nem utolsó sorban: tiszta beszéde, stabil erkölcsi és mentális egyénisége, nem titkolt, meggyőződéses Istenhite, hazája, családja és diákjai iránti meleg szeretete, konok becsületessége.

Rá emlékezve egy rövid idézet jut eszünkbe, Abraham Lincolntól:

„Nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.”

Akik csak ismertük, elmondhatjuk: Monos Emil 83 évében igencsak sok élet volt! Büszkék vagyunk Rád, Emil bátyánk, erősen hiányozni fogsz, de kedves öreg barátunk, biztos lehetsz benne, elfelejteni soha nem fogunk!

Barátaid, munkatársaid és tanítványaid nevében: dr. Benyó Zoltán és dr. Sándor Péter

A gyászjelentés ide kattintva letölthető PDF formátumban.

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.