Betűméret: A A A

Reggeli vitalitás – nyújtózkodj velünk az EOK-ban

Amikor elindulsz, a város szinte alszik még. Az ágy kicsit visszahúz, nehéz léptekkel, magadon is csodálkozva, talán szkeptikus gondolatokkal botorkálsz a sötétben. Az aulába érve a színes szőnyegek látványa mosolyt csal az arcodra, hamarosan hét óra. Még ásítozva emeled fel mindkét kezed a magasba, és ösztönösen követed az oktató instrukcióit. Időközben, ahogy a nap egyre több fénnyel árasztja el a teret, úgy szívod magadba az élet energiáját. Figyelve légzésedre, ügyelve tartásodra, egyensúlyt teremtesz magad körül. Ekkorra biztosan tudod, itt a helyed két hét múlva is.

Mindez Répássy Erika okleveles Iyengar jóga oktatónak köszönhető, aki már csak az indiai anyaintézményben tudná a meglévő okleveleinek rangját emelni. Aki egyszer részt vesz az óráján, profizmusát szó szerint csontjaiban is érzi.

– Mint mindent, ezt is lehet jól csinálni, amihez természetesen nem elegendő néhány hetes, vagy hónapos intenzív tanfolyam. Akárcsak az orvosi hivatás elsajátításához, ehhez is elszántnak, kitartónak kell lenni. A jógában az egyetlen cél maga a tanulási folyamat. Minél magasabb szinten műveled, annál nagyobb a térérzeted. Ahogy magunk körül sem szeretjük a zsúfoltságot, úgy belső térérzetünkre is üdítően, energetizálóan hat, amikor megtapasztaljuk a magunkban rejlő potenciát.  Azt hiszem ez a jóga egyik legfőbb ismérve, amikor a saját forrásainkat egyre mélyebben, egyre tudatosabban tárjuk fel.

– A gyakorlatok végzése közben időnként azt éreztem, most inkább lefutnék néhány kilométert. A különböző kitekert pózok elérése, megtartása komoly fizikai megterhelést jelent és koncentrációt igényel. Ugyanakkor a legkisebb sikerélmény, amikor valami jobban sikerül, mint előző alkalommal óriási élménnyel tölt el.

– Főleg az álló egyensúlyozó gyakorlatok közben érdekes látni azt a folyamatot, ami ilyenkor a csoportra jellemző. Az első gondolat ami visszatükröződik az arcokról, hogy jaj ez olyan nehéz, inkább bele sem kezdek. Aztán elkezdenek megbirkózni a feladattal és jön az áttörés. Oktatóként mindig örömmel tölt el, amikor látom ezt az átalakulási folyamatot. A gyakorlatok pontos végrehajtása valóban nagyon erős fegyelmezettséget igényel, ráadásul ebben a metódusban nemcsak instrukciókat adok, hanem mindeközben segítőim folyamatosan figyelnek, és korrigálnak. Manapság a kisebb sikerélmények háttérbe szorulnak, mindenki arra összpontosít, hogy mit várnak el tőle kívülről. Közben elvész a lényeg, vagyis hogy ki vagyok én, nekem mi a fontos. A gyakorlatok egyre pontosabb végrehajtása mindenkit arra ösztönöz, hogy a továbbiakban is érdemes ezzel foglalkoznia. Nekünk pedig épp ez a célunk, vagyis hogy olyan irányokat tudjunk mutatni, melynek hatására mindenkiben kialakul az a belső igény, hogy naponta legalább tíz percet erre szánjon idejéből.

– Az EOK-ban kéthetente pénteken tartasz jógaórát. A következő alkalommal november 16-án mire számíthatunk?

– Minden órának van egy fókusza. A legutóbbi alkalommal az álló egyensúlyozó pózokat állítottuk középpontba, azt megelőzően a hátrahajlásokat próbáltuk ki. Most pénteken is próbálok valami új feladatsort becsempészni.  Így arra szeretném kérni a résztvevőket, hogy erre az alkalomra ne csak az útlevelüket hozzák magukkal, hanem egy övet is. Bármilyen öv megteszi, mert segítségével nagyon sok olyan gyakorlatot tudunk majd csinálni, ami öv nélkül nem pont úgy menne.

– Szóval még jobban megnyújtjuk magunkat?

– Pontosan. Segítségével a résztvevők sokkal jobban ki tudják majd nyújtani a lábukat és a gerincüket, illetve sokkal több teret tudnak képezni a mellkasban.  A különböző pózokat kipróbáljuk övvel és öv nélkül is, hogy érezhető legyen a különbség. Általa mindenki láthatja majd, hogy ebben az útban hol van a saját állomása és a későbbiekben már innen utazhat tovább.

Nagyon várjuk már a következő órát veled.  🙂 

Szöveg: Tarnóczy-Tóth Katalin
Fotó: Gázser Kitti

A bejegyzés kategóriája: Események
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.