Betűméret: A A A

Több van bennem – beszámoló a Kutatók Éjszakájáról és a PsychArt24 művészeti maratonról 

Egy egyszerű kép erős üzenete. „Több van bennem”. Ez a három szó akár mottója is lehet annak a két rendezvénynek, mely szeptember 28-29-én egyszerre kezdődött és kicsit összemosódott az Elméleti Orvostudományi Központban (EOK).

A Kutatók Éjszakáján lebilincselő programok várták mindazokat, akik a tudomány, az orvosi kutatói életpálya iránt érdeklődnek. A látogatók számos helyszínen érdekes, figyelemfelkeltő kísérleteket és bemutatókat tekinthettek meg. Az oktatók és kutatók előadásaikon elsősorban nem a látványra, sokkal inkább a kutatóintézetben zajló értékes munkafolyamatokra helyezték a hangsúlyt. Mindezt nagyon izgalmasan, érthetően és humoros történetekkel fűszerezve adták át a jövő nemzedékének, illetve a programon résztvevőknek. A látogatókat több programon bevonták a tudományos kísérletekbe is.  

Vajon hányan mondhatják el magukról, hogy megnyújthattak egy biomolekulát, közelről szemügyre vehették az atomierő mikroszkóp működését, vagy lézerfénnyel tapogathatták le a bőrfelszín alatti erecskéket. A kisállatok virtuális felszeletelésének idén is nagy sikere volt, hisz sértetlenül lehetett „belenézni” egy kicsi élőlény anatómiájába.  A tudomány iránt érdeklődők választ kaphattak arra is, miként lehet egy adott betegséget állatok segítségével modellezni. Lenyűgöző volt látni, hogy a technika fejlődése miként forradalmasítja kutatóink munkáját. Kivétel nélkül minden állomáson bepillantást engedtek a jövőbe, hisz ők leginkább arra keresik a választ,  hogyan lehet a mai rettegett betegségek ellen felvenni a harcot,  és olyan forradalmi sikereket elérni, mint a XIX. században a TBC kór ellen. A megoldás bizonyos esetekben közelebb van, mint gondolnánk, hisz  a tudomány folyamatos fejlődésének tükrében az orvosi közeg is többre hivatott.

Mint ahogy a pszichiátriai kezelésekre szorulók között is sokan többre képesek. Ezt igazolja vissza az a több mint négyszáz alkotás mely a kilencedik PsychArt24 művészeti maratonon készült. Az alkotók az idei rendezvényen „Látható és láthatatlan szerepeink” mottóval festhették le az ezzel kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat a vászonra. A művészet – legyen szó zenéről, színházról vagy képzőművészetről – mindenkit felszabadít. Éppen ezért a művészetterápia kifejezetten jó hatással van a mentálisan kiszolgáltatott emberekre. A pszichiátriai betegek megbélyegzésének, izolációjának kiváló ellenpontja ez a nagyszerű rendezvény, ahol hivatásos és amatőr művészek valamint pszichoszociális fogyaték ossággal élő (art brut) alkotók 24 órán keresztül közösen tevékenykedtek, ami akár már önmagában gyógyító erejű. Sohasem lehet tudni, hogy melyik képet ki festette, és pont az a jó benne, hogy nem is ez a lényeg. A nyers, őszinte, professzionális, olykor egyszerű képeket önmagában kell értelmezni és érteni.  Az alkotásokból decemberben az Budapest Art Brut Galériában kiállítást rendeznek, aminek hatására a társadalomban  élő előítéletek talán enyhülhetnek és egyre többen elhihetik, hogy ők is többre képesek.

Szöveg:Tarnóczy-Tóth Katalin

Fotó: Gázser Kitti

     

 

A bejegyzés kategóriája: Események
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.