Betűméret: A A A

Fókuszban a kutatónők – gondolatébresztő fórum az Elméleti Orvostudományi Központban

Amikor egy bizottságot létrehoznak, az nagyon informatív tartalommal bír. A tehetséges kutatónők a jelenben és remélhetőleg a jövőben is kiemelkedő teljesítményükkel járulnak hozzá a tudomány fejlődéséhez. Számos kutatónő hordozza magában ennek az ígéretét, azonban ebből mi valósul meg, az nagyban függ a környezetüktől is. A család támogatásán túl arra is szükség van, hogy az intézmények, a kutatással foglalkozó szakemberek, vezetők észrevegyék a női kollégáikban rejlő potenciált. Nagy kérdés, amennyiben ezt meglátják bennük, mit kezdenek vele. Mi több, kezdenek–e vele bármit is. Ezen a szemléletmódon szeretne változtatni a “Nők a Kutatói Életpályán”néven működő bizottság, melyet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2016 őszén hozott létre. A legutóbbi fórumnak az Elméleti Oktatási Központ biztosított helyszínt, melynek szervezője és moderátora Prof. Dr. Ligeti Erzsébet egyetemi tanár, az MTA rendes tagja volt.

– Míg a felsőoktatásban közel azonos arányban, netán többségben vannak a női hallgatók, addig a kutatói életpályában minél magasabb szintre érünk, annál kisebb a női kutatók aránya. A Magyar Tudományos Akadémia  tagjai között a nők alig érik el a hat százalékot. Ez a mutató rendkívül alacsony – professzorasszony ezekkel a beszédes, tényszerű adatokkal nyitotta meg a közel kétórás fórumot. 

Ennek a különbségnek nagyon sok összetevője van –majd hozzátette: Első helyre mégis az életkörülményeket tenném. A gyermekvállalással, családellátással kapcsolatos teendők még ma is nagyrészt a nők vállán nyugszanak. Mindezek mellett rendkívül nehéz magas szintű szakmai munkát végezni.

– Nemrég egy nagyon tehetséges vegyész kolléganő kért tőlem ajánlást a Lendület pályázathoz, ami az Akadémia által a fiataloknak adott egyik legnagyobb támogatás. Miközben bemutatta az életpályáját – természettudós révén koordináta rendszerbe rajzolt diagramon keresztül -, jól kivehető volt, hol születtek a gyermekei és mikor láttak napvilágot a publikációi. A három gyermekénél pontosan látni lehetett, egyre hosszabb szakaszok maradtak ki a közleményei között. A harmadik gyerek megszületése után jött vissza dolgozni, a pályázatban viszont az elmúlt öt év publikációit vették figyelembe. Sajnos nem kapott támogatást, hisz ebből az időszakból ő pont kiesett, miután másfél éve állt újra munkába. Mire újból megtelik a publikációs listája, körülbelül öt-hat év hátránya lesz a férfi kollégákkal szemben.

Ligeti professzor asszony beszédében hangsúlyozta: Többek között ennek áthidalására tettük a „passzív év bevezetése” javaslatunkat. Ezt az Akadémia tagjai nem vetették el, de egyelőre nem lett belőle határozat vagy országosan bevezetett eljárás. Ezért továbbra is ahol csak lehetőségem nyílik, hangot adok ennek a javaslatunknak. Ez első hallásra valóban a többgyermekes családanyákat segítené, de természetesen nem csak nőkre korlátozódna, hiszen a férfiak életében is adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor nem tudnak teljes mértékben a szakmájukra koncentrálni. Ettől azonban ők még produktívak maradnak, megérdemlik, a támogatást- ilyen körülmények miatt senki sem indulhat meggyőződésünk szerint hátránnyal.

A fórumra meghívott vendégek jól reprezentálták, hogy szerencsére vannak olyan kutatónők, akik teljesítménye, sikertörténete rávilágít arra, nem kell választani a minőségi oktatói, klinikai illetve labormunka, valamint a családi élet sikeres egyengetése között. Dr. Makara Judit, “Lendület”-es kutatócsoport vezetője, a KOKI munkatársa, ezúttal az Egyesült Államokban, a Howard Hughes Medical Institute Janelia Farm Research Campus-on  szerzett tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. A kétgyermekes fiatal orvosnő az ottanihoz képest is idilli feltételrendszerben tudta összehangolni kutatómunkáját az anyaság hiánytalan megélésével. A bölcsődét és óvodát is működtető campuson lehetősége volt nyugodt körülmények között dolgozni. Amennyiben a gyermeke tíz percnél tovább sírt, telefonon értesítették, és az anyai ölelés megtette csodálatos hatását, illetve a szoptatás is gond nélkül kivitelezhető volt. Ilyen körülmények között nagyon sok kolléganője élt a családalapítás lehetőségével. Kisebbik gyermeke nyolc hónapos volt, amikor férjével úgy döntöttek, hazaköltöznek. Noha a logisztikára jobban oda kell figyelniük, ellenben itthon a nagyszülők és az unokák rendkívül boldogok ebben az élethelyzetben.

Prof. Dr. Müller Veronika a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatóhelyettese férjével párhuzamosan építette karrierjét és közösen egymást támogatva sikerült céljaikat megvalósítaniuk. A doktornő a tudomány szeretetére, az együttgondolkodásra hívta fel a figyelmet:

– Ha tehetséges vagy, akkor csinálnod kell – fogalmazott lelkesítően, majd hozzátette: Fontos a megszerzett tapasztalatainkat másokkal megosztani. Nagyon sokan azt gondolják, kint sokkal könnyebb célba érni. Ez egyszerűen nem igaz. Bárhová visz az utunk, mindenhol van probléma és a munkát sehol sem lehet kikerülni. Nagyon hasznos a külföldi tapasztalat, ha lehetőségünk adódik, ki kell próbálni, de nem szabad szem elől téveszteni, itthon is nagyon sok lehetőség van, csak észre kell venni. Jómagam minden fiatal hallgatónak azt mondom, nagyszerű szakmát választott, csinálják lelkesen, és higgyenek magukban, ne szégyelljenek segítséget kérni, amikor erre szükségük van.

Prof. Dr. Szabó Dóra az MTA doktora, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet eddigi legfiatalabb vezetője nem típusos eset, aki MTA doktori értekezését a GYES ideje alatt írta. Tapasztalatait, érzéseit kendőzetlenül osztotta meg a jelenlévőkkel:

– Rengeteg segítséget és támogatást kaptam a családom minden egyes tagjától. Ebben az időszakban különösen fontos a pozitív visszajelzés, valamint a lelki megerősítés, amikor óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, jó anya vagyok-e, hogy GYES alatt ezzel is foglalkozom. Meg kell küzdeni az előítéletekkel és bízni abban a szeretetteljes közegben, ami körülvesz bennünket. Szerencsére sok kollégámnak van gyermeke, nálunk is látom, nem mindig könnyű összehangolni ezt a két dolgot, de mindenkit igyekszünk támogatóan segíteni – számomra ez természetes. 

A közönség soraiból nagyon sok támogató hozzászólás érkezett. A felszólalók közül Prof. Spät András az Élettani Intézet munkatársa, az MTA rendes tagja, az Academia Europaea tagja beszédében nagy hangsúlyt fektetett a feltételrendszer átalakítására, mely problémakör az egész magyar társadalom gondja. Az Egyetem számára a színvonalas, emelt szintű gyermekintézmények kialakítása nagymértékben hozzájárulna a minőségi munkaerő megszerzéséhez és megtartásához.

Fontos gondolatként hangzott el továbbá, hogy a nőket jobban helyzetbe kell hozni, munkájukat, eredményeiket a figyelem középpontjába állítani. Amikor felmerül a kérdés, kit hívnak meg előadni, kit javasolnak kitüntetésre, bizottsági munkába, akkor rutinszerű legyen a női kutatókra irányultság is. Innovatív ötletként hangzott el a kutatói networking gondola , melynek megvalósítása a bizottság egyik fontos feladatává válhat.

Tarnóczy-Tóth Katalin
Fotó: EOK Tömbigazgatóság

Kategória: Események | A közvetlen link.