Betűméret: A A A

Korábbi vezető munkatársaink

 

Dr. Ablonczy Éva egyetemi adjunktus (1944-2013)

1969-2010-ig volt a Klinika munkatársa. Mint az Intézet egyik legjobban képzett, magas szintű elméleti és gyakorlati tudással rendelkező adjunktusa, felváltva dolgozott vezetőként a fekvőbetegosztályokon és az ambuláns betegellátásban. 1970-től végzett munkát az Autoimmun Ambulancián, melyet több évtizedig vezetett. 1976-ban az Immunszerológiai Laboratórium irányítását vette át, melyet – Király Kálmán professzor minősítése szerint –a Klinika egyik legmegbízhatóbb laboratóriumává fejlesztett. 1973-ban a Hallei Egyetemen, majd 1977-ben Berlinben a Humboldt Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján vett részt tanulmányúton. Kutatási területe az autoimmun betegségek, ezen belül is a scleroderma volt. Hazai vonatkozásban elsőként szervezte meg e betegcsoport gondozását. Tudományos közleményeivel, könyvrészleteivel komoly nemzetközi elismerést vívott ki. Kiváló oktatóként orvos generációknak adta át szaktudását: 1970-től a magyar, majd az angol nyelvű oktatásban vállalt szerepet, tanulmányi felelősként 8 évig dolgozott és a postgraduális oktatói munkában is szervesen részt vett. A Magyar Dermatológiai Társulat tudományos lapjának, a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlének 20 éven át volt szerkesztője.
Tudományos szakmai tagságai: Magyar Dermatológiai Társulat, Magyar STD Társaság, Nemet-Magyar Dermatológiai Társulat, Magyar Immunológiai Társaság, Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológia Társaság.
Kitüntetései: Földvári Ferenc emlékérem (1987), Pro Sanitate Díj (2010)

 

Dr. Dénes Márta címzetes egyetemi docens 

1969-ben szerzett diplomát a Semmelweis Egyetemen, majd 1969 októberétől Király Kálmán professzor vezetése alatt kezdett dolgozni Klinikánkon, kezdetben az ambulancián, majd fekvőbetegosztályon.
Szakorvosi bizonyítványát 1972-ben szerezte meg, majd tudományos munkatársi státuszt kapott. Részt vett az osztályos munkában, ahol részlegvezető, majd osztályvezető tudományos munkatársi beosztást nyert el. Nagy szeretettel és lelkesedéssel oktatott, melynek eredményeként miniszteri dicséretben részesült. Szakmai fejlődésében Király professzor úr mellett alapvető, meghatározó szerepet játszott Török Éva, Török Ibolya, Horváth Attila és Rácz István. Nekik köszönhető, hogy bekapcsolódott a postgraduális képzésbe, amely következményeként szeretett tevékenységgé vált a szakorvosok, gyógyszerészek továbbképzése, a háziorvosok szakmai oktatása, valamint a kötelező szinttartó továbbképzések előadásai, évtizedeken át.
1984-ben gondozóintézeti vezető főorvosi állást pályázott és nyert el a Fővárosi Tanács Margit Kórház-Rendelőintézetben, melyet 20 éven keresztül vezetett. Az egyetem kérésére itt is folytatta az orvostanhallgatók oktatását, valamint a szakorvosjelöltek akkor még kötelező 1 éves gyakorlati képzését.
Az Óbudán eltöltött két évtized sok munkát, kitűnően képzett munkatársak szeretetét, megbecsülését jelentette, amit soha nem tud elfelejteni.
„Óbuda egészségéért” kitüntető oklevél birtokosa lett, 1991-ben a SOTE Rektora címzetes egyetemi docens címet adományozott számára. 2000-ben a Semmelweis nap alkalmával „Az év orvosa” kitüntetésben részesült.
1997-ben első bőrgyógyászként klinikai farmakológiából szakorvosi képesítést szerzett.
2004. március elsejétől a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb Járóbeteg Rendelésén, a Bőrgyógyászati Ambulancián teljesít szolgálatot 15 éve, teljes munkaidőben.
Szakmai munkáját több mint 300 előadás, 19 közlemény, 5 könyvrészlet jellemzi.

 

Dr. Galgóczy József (1929-2017)

1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát, majd 1957-ben bőr- és nemibetegségek szakorvosa lett. 1965-től az OBNI Orvosi Diagnosztikai Laborjában dolgozott. Kandidátusi disszertációját Budapesten, 1972-ben védte meg „A dermatophyton gombák talajelőfordulása és rendszerezése” címmel. 1982-től 1989-ig a Mikológiai Laboratórium osztályvezető főorvosa volt, innen vonult nyugdíjba. Publikációinak száma kb. 150, melyek közül kiemelkedik a dermatophyton gombák szisztematikai-taxonómiai kutatása, a dermatophytonok és mycoplasmák határozókulcsának elkészítése, a Neisseria gonorrhoeae antibiotikum-rezisztenciájának vizsgálata. Két tudományos könyv és több könyvfejezet szerzősége fűződik a nevéhez. Dr. Daróczy Judittal és munkatársaival igazolta, hogy a Candida albicans klamidospora-képzése nem a hagyományos vegetatív gombaszaporodás eszköztára. Szakmai irányító szerepét az országos mikológiai diagnosztikai hálózat rendszerében kívánta megvalósítani.
Kitüntetései: a Magyar Dermatológiai Társulat Mikológiai Szekciója által megítélt Gruby Dávid Ezüst Emlékplakett (2007).

 

Dr. Gilde Katalin főorvos

1976 és 1995 között dolgozott a Bőrklinikán, illetve az OBNI-ban. 1972-ben szerzett diplomát a Szegedi Orvos tudományi Egyetemen, „summa cum laude” minősítéssel. A SZOTE Biokémiai Intézetben, majd a Heim Pál Kórház Központi Laboratóriumában kezdte az orvosi pályát. 1976 szeptemberétől Klinikánkon lett osztályos orvos és beosztott az Autoimmun Ambulancián dr. Ablonczy Éva mellett, majd önálló munkát kapott a kozmetológián és a kisműtőben, sokat tanulva dr. Boér Ildikótól. 1979-ben bőr- és nemibetegségek, kozmetológia szakvizsgát követően sugárterápiás képzést kezdett a SOTE Radiológiai Klinikán és a Fővárosi Sugárterápiás Központban. 1982-ben onkoradiológiai szakvizsgát tett. Folyamatosan dolgozott a Sugárterápiás Ambulancián, mellette a fekvőbeteg-ellátást is vezette. Öt éven keresztül gondozta és követte a HIV-pozitív betegeket, ezirányú képzésen Párizsban vett részt.
1986-tól az Onkodermatológia Ambulancia vált a legfontosabb tevékenységévé. Dr. Somlai Beátával létrehozták a klinikai „melanoma adatbázist”. Fokozódó érdeklődéssel fordult a melanoma lefolyását befolyásoló tényezők felé. Próbált hangot adni kétségeinek a korszak dogmatikus sebészi elvével, a válogatás nélküli 5 cm-es biztonsági zóna és az elektív blockdisszekció gyakorlatával szemben. Megfigyelése szerint a sematikus radikalizmus eredménytelen és rontja a beteg életminőségét. Alternatív és kevesebb károsodással járó kezelésnek a profilaktikus regionális besugárzást javasolta. Gyűjtötte a regressziós melanoma klinikai megjelenési formáit, érdekelte a spontán regresszió és a kórlefolyás összefüggése. A szerum lipidhez kötött sziálsav szintjét mérve, munkatársaival használható tumormarkert véltek találni melanomás betegek  követésére.
Három alkalommal részesült elismerésben:
1991. Legjobb klinikai közlemény. A Dermatológiai Szemle szerkesztőségi díja,
1992. Legjobb klinikai összefoglaló. A Dermatológiai Szemle szerkesztőségi díja,
1993. Második helyezés poszter kategóriában. III. EADV Congress, Copenhagen. Abstract 335. (Gilde K, Terstyánszky E, Somlai B. et al. Lipid bound sialic acid in malignant melanoma patients).
1994-ben megvédte kandidátusi értekezését (Profilaktikus regionális besugárzás melanomás betegeken). 1995- ben sikeresen megpályázta az Országos Onkológiai Intézet Bőrgyógyászati Osztályának vezetését, innen vonult nyugállományba.

 

Dr. Horváth Attila professzor emeritus

Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1963-ban nevezték ki klinikai orvosnak. Szakképesítést szerzett bőr, -nemigyógyászat, orvosi kozmetológiából (1967), immunológiából (1980), klinikai immunológia és allergológiából (1985). 1972-ben adjunktusi, 1976-ban docensi, 1987-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1992 és 2004 között tanszékvezető egyetemi tanár a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikáján. 2009-ben emeritus professzor címet kapott. 1984-től másodállásban az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet helyettes főigazgató főorvosa, majd 1991- 2005 között főigazgató főorvosa volt.
Tevékenységének fontosabb területei: a dermato-venerologia mikrobiológiai vonatkozásai, immunpathológiai betegségek bőrgyógyászati manifesztációi, diagnosztikai és prognosztikai jelentőségük, az STD betegségek klinikai és társadalmi vonatkozásai, a korai HIV fertőzés hatásai az immunrendszerben és klinikai dermatofarmakológia.
1980-ban védte meg „A discoid lupus erythematosus (DLE) és systemás lupus erythematosus (SLE) viszonyá nak vizsgálata” címmel kandidátusi értekezését. Több fejezetet írt bőrgyógyászati, geriátriai, infektológiai tankönyvekben. A Klinikán megteremtette a dermatoonkológiai sebészet személyi és tárgyi feltételeit. Így vált lehetővé, hogy megegyezve az Egyetem vezetésével és az Országos Onkológiai Intézettel a Klinika hivatalosan is felvehette a „Bőronkológiai Klinika” elnevezést.
Több, jelentősebb nemzetközi konferencia rendezője: Kaposi konferenciák (1996, 1998, 2002); EADV II. Spring Symposium (2004); Masters of Dermatology Summer Symposium. Ezeken számos európai és amerikai vezető bőrgyógyász vállalt aktív szerepet.
Említésre méltó egyéb szakmai tevékenységek: WHO AIDS-STD szakértő (1986-2002), Nemzeti AIDS Bizottság tagja (2003-2005 között elnöke) (1986-2005), MTA Tudományos Minősítő Bizottság I.sz. Klinikai Bizottságának titkára (1984-1995), Fővárosi Szakfelügyelő Főorvos (1991-2004), Bőrgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke (1994-1999), MTA Orvosi Osztály Infektológiai Munkabizottságának elnöke (1998-2007), a MOTESZ Szakmapolitikai Bizottságának alelnöke (2004-2008), MTA Orvosi Osztály Epidemiológiai Bizottság tagja (2000-2004), MOTESZ Felügyelő Bizottság elnöke (2014- ).
Nemzetközi társulati tiszteletbeli tagságok: Német STD Társaság, Észak-Amerikai Klinikai Bőrgyógyászati Társaság, Purkinje Társaság, Osztrák Bőrgyógyászati Társaság, Német Bőrgyógyászati Társaság és a Román Bőrgyógyász Társaság.
Kitüntetések: Kiváló orvos (1987), Kaposi Mór érem (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2004), Certificate of Apprecitation of Internationale League of Dermatological Societies (2009), MOTESZ-díj (2009), Hőgyes Emlékérem (2012).

 

Dr. Nagy Károly egyetemi tanár

A hazai AIDS elleni küzdelem egyik kimagasló személyisége 1993 és 2004 között dolgozott az OBNI AIDS és Humán Retrovírus Laboratóriumában. 1993-1997 közt mint tudományos főmunkatárs, majd osztályvezető. 1997-2004 között a tudományos igazgatóhelyettesi posztot töltötte be.
Kiemelt feladata az országos hatókörű HIV szűrőlaboratórium és a HIV/AIDS verifikációs laboratórium működtetése, a tudományos kutatási tevékenységek összefogása, valamint a mikrobiológiai diagnosztikai és syphilis laboratóriumok szakmai felügyelete volt. Részt vett a betegellátásban, a hazai primer HIV-fertőzések kimutatásában és prevenciójában is. 1996-ban dr. Horváth Attila professzorral együttműködve nemzetközi konferenciasorozatot alapított „Conver- gence of AIDS and Cancer Research” címmel, melynek 2000-ben és 2002-ben szervezője és szekcióelnöke is volt. Kutatási területei: humán retrovírusok (HIV, HTLV) virológiája, immunológiája, molekuláris biológiája, a nemi közvetítéssel átadódó fertőzések (STI), elsősorban a HHV-8 szerepe Kaposi sarcomában és a T. pallidum molekuláris evolúciója. 
Oktatási tevékenysége: a graduális, posztgraduális, PhD képzésben egyaránt részt vett.
1997-től szerkesztőbizottsági tagja a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle c. folyóiratnak, de több külföldi folyóiratnak szintén szerkesztőbizottsági tagja, főszerkesztője, és rendszeresen felkért szakmai bírálója.
Szakmai tudományos társasági tagságai: International Union of STI (IUSTI; tag, európai vezetőségi tag), Alps-Danube-Adria Society for STI (ADA; tag, vezetőségi tag), Magyar STD Társaság, Magyar Dermatológiai Társulat, International AIDS Society, EC Concer- ted Action on HIV and STD.
Elismerések: Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle Nívó díj, European Society for Dermatological Research Best Presentation Award.

 

Dr. Podányi Beáta főorvos

Negyedéves korában bőrgyógyászati diagnosztikai versenyt nyert és ez eldöntötte a szakmaválasztását. A diploma megszerzése után a Klinika gyakornoka, majd az 1971 novemberében letett szakvizsga után tanársegédje lett. Király Kálmán klinikaigazgató professzor már a gyakornoki idő alatt bevonta a medikusoktatásba, melyet nagy lelkesedéssel folytatott a szakvizsga után is.
Klinikai évei alatt az általános bőrgyógyászati ismeretek gyakorlása mellett allergológiával és mikológiával foglalkozott, mely témakörökben hazai és nemzetközi közleményei jelentek meg. A mikológiai ismereteit a nagy tudású Flórián Ede tanár úrnak köszönheti. 1977-ben megpályázta   a VIII. kerületi Bőr- és Nemibeteg Gondozó főorvosi állását, ahol 2 telephely integrálása és a Klinikáról hozott egységes szemléletű betegellátás meghonosítása mellett nagy gyakorlatra tett szert a nemibetegek kezelésében és gondozásában. A Klinikával továbbra is szoros kapcsolatot tartott, évekig részt vett a medikusoktatásban és a tudományos tevékenységhez a mindennapi gyakorlat tapasztalatainak feldolgozásával járult hozzá. 1996-ban Horváth Attila klinikaigazgató professzor visszahívta a Klinikára, s ezzel lehetővé tette, hogy a tudományos tevékenysége bővüljön.
95 közleménye jelent meg elsősorban hazai és részben nemzetközi lapokban. Hazai viszonylatban elsőként dolgozta fel a hepatitis C vírusfertőzés bőrtüneteit számos előadásban és közleményben, mind hazai, mind nemzetközi fórumokon.
Az STI Társaság elnökségének és a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja.

 

Dr. Soós Gyöngyvér egyetemi tanár

1969-ben lépett be az OBNI, később Klinikai Farmakológiai Hálózatba, majd egyetemi alkalmazott. 1999 és 2004 között – szegedi intézetalapítási elfoglaltsága miatt – nem volt hivatalos állományban, 2005-től viszont újra, részállásban.
Feladatai négy területet érintettek/érintenek: 
Belépése előtt gyógyszerész nem dolgozott a Klinikán. Király Kálmán igazgató úr a felvételekor alaptevékenységként a gyógyszerellátás (vegyszer & diagnosztikum) rendbetételét, átláthatóságának biztosítását jelölte ki számára. Első lépésként ki kellett alakítani a Klinika gyógyszertárát, és az osztályok napi, a laborok heti/havi ellátásának rendszerét. Irányításával 1993-ban – az országban úttörőként – tért át a Klinika az osztályos betegek gyógyszertárból történő, ún. daily dose rendszer szerinti gyógyszerelésére, így az osztályon tárolt gyógyszerek a sürgősségi ellátásra redukálódtak. A MedSolution gyógyszernyilvántartó rendszere lehetővé teszi a tényleges individuális gyógyszeralkalmazás dokumentálását, szükség szerint egyedi gyógyszerszámla készítést.
Gyógyszerfejlesztés: a magyar gyógyszeripar által fejlesztett potenciális gyógyszerek humán vizsgálatára az OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) keretében, 1968-ban létrehozták a Klinikai Farmakológiai (KF) Hálózatot, azaz a különböző klinikai területeken kiválasztott betegellátó intézetek, klinikai centrumok kaptak éves ütemezést, tervezés szerint elvégzendő vizsgálatokra felkérést. A feladatok elvégzéséért tárgyi (műszerek) és személyi (státusz) támogatást kapott a centrum. Dermatológiai vonatkozásban a KF centrum a budapesti Bőrklinika volt, egy diplomás és egy asszisztens státusszal (a hálózat 1991-ben szűnt meg).
Az 1970-1990 közötti időszakra esett a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár (Kőbányai Gyógyszerárugyár) lokális szteroid palettájának a bővítése, az Egis (EGYT) antihisztamin fejlesztései és a Chinoin citosztatikus és endokrin rendszerre ható készítményeinek a kutatása. A magyar fejlesztések mellett már a 70-es években kapcsolódott a nemzetközi multicentrikus Sandoz, Ciba, Schering Plough, Janssen, Schering AG stb. által kezdeményezett vizsgálatokhoz. Ezeken túlmenően a rendszerváltás előtti szabályozás értelmében az importból származó készítményekkel magyarországi forgalmazásukat megelőzően 25-30 beteg bevonásával nyílt, obszervációs vizsgálatot kellett végezni. A bőrgyógyászati készítmények vonatkozásában ezt a feladatot is Klinikánk végezte, ezzel hasznos tapasztalatokat szerezve az addig csak irodalomból ismert szerek terápiás értékét illetően. A graduális- és szakképzés keretében feladata főleg a lokális készítményekkel kapcsolatos dermato-farmakológiai ismeretek átadása volt és maradt.
Tudományos tevékenysége nyilvánvalóan gyógyszerekhez kapcsolódott: kereste a helyi szteroid-hatásosság objektív mérésének lehetőségeit. A gyógyszerek bőrön jelentkező mellékhatásainak jellegzetességeit a Klinikára ez ok miatt felvett betegek kórtörténetének elemzése révén kutatta. A retinoidok vázizomrendszeri nem kívánt hatását radiológusokkal való együttműködésben mutatta ki. Több allergológiai kutatáshoz kapcsolódott, kiemelhető ezek közül a krónikus urticariás betegek ételfesték és konzerváló szer érzékenységének vizsgálatára kidolgozott tesztsor. Megemlíthetők még a fényvédő készítmények faktorozási munkái, a bőr öregedés vizsgálata és a hagyományos mikroszkópos trichológai vizsgálat beállítása.
Társadalmi szervezeti tagságok:
Kórházi Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium: 1998-
Kórházi Klinikai Szakmai Kollégium Klinikai Szakcsoport vezető: 2004-
Magyar Gyógyszerész Kamara: Országos Etikai és Fegyelmi Bizottsági tag: 1997-2001. Gyógyszerészi Gondozás Szervezetközi Bizottság: elnök 2008-
Szerkesztő Bizottság: Gyógyszereink 1996-2005. Szerkesztő Bizottság: Pharmacopoea, FoNo 1995- Szerkesztő Bizottság: Patika Tükör 1994-2005.
OEP Gyógyszerár Támogatási Szakértői Testületi tag: 1988-1996. SOTE Gyógyszerterápiás Bizottság: titkár 1996-1999.
Magyar Dermatológiai Társulat vezetőség, pénztáros 1987-1994.

 

Dr. Temesvári Erzsébet egyetemi tanár

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika szakmai életében már 1968-tól diákkörösként részt vett: a Klinika számára gyógyszerallergia vizsgálatra a basophyl degranulációs tesztet végezte. 1970-ben került státuszba, a Klinika épületében, azzal teljes szimbiózisban működő Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetbe (OBNI), ahol annak megszűnéséig, 2005-ig dolgozott. Ezt követően 2005-től 2017-ig a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Allergológiai Osztályát vezette és a Klinika igazgatóhelyettesi feladatait látta el.
A OBNI-ban 1977-től az Allergológiai Laboratóriumot és Szakambulanciát vezette, továbbá szervezte az OBNI szakorvosi továbbképzését több mint egy évtizeden át. A bőrgyógyászati szakvizsgát 1973-ban, a klinikai immunológia és allergológia szakvizsgát 1985-ben tette le. Kandidátusi értekezését 1983-ban „A kontakt szenzibilizáció epidemiológiai jelentősége” címmel védte meg. 1995-ben habilitált, 2002-ben a Semmelweis Egyetem magántanárrá nevezte ki, majd 2007-ben egyetemi tanári címet kapott.
Az egyetemi oktatásban 1970-től vett részt, 1977-től önálló előadásokkal az általános orvosi és fogorvosi karon. Diákköri munkákat, rektori pályamunkákat, szakdolgozat témákat vezetett. Több PhD dolgozat elkészítésében vett részt. 2008-tól a kötelezően választható, kreditpontos „Gyakorlati allergológia” tantárgyat vezeti a IV. és V. éves hallgatóknak. A kurzust az Egyetem Doktori Tanácsa PhD kurzusként is elfogadta. Posztgraduális oktatásban a bőrgyógyászat mellett egyéb szakmák oktatásában is részt vett (gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, tüdőgyógyászat, munkaegészségügy, immunológia- allergológia). 2009-től évente a „Gyakorlati allergológia” multidiszciplináris, posztgraduális képzést szervezi. 1986-tól a klinikai immunológia-allergológia szakvizsgához előírt gyakorlati foglalkozásokat vezeti. 1998-tól a szakvizsga bizottság tagja, 2012-től elnöke.
Tudományos munkássága a kontakt szenzibilizáció patológiai és epidemiológiai vonatkozásaira irányult, a provokáló allergének dermatológiai válaszai mellett a multidiszciplináris tüneteket is követte. A kontakturtikária patomechanizmusát és egyes provokáló faktorait elsőként közölte. Kutatási területe volt a pollen szenzibilizáció, pollen kontakt dermatitisz és pollen keresztallergiák témaköre. Kontakt allergének epidemiológiai vizsgálatában nemzetközi munkacsoportban vett részt. Több országos epidemiológiai vizsgálatot vezetett a kontakt szenzibilizáció egyes allergénjeire vonatkozva. Eredményeikről közleményekben, valamint egyéni meghívott előadásokban személyesen számolt be (pl. Berlin – Freie Universität, Zürich Bőrgyógyászati Klinika, Oslo Bőrgyógyászati Klinika, ahol Rajka György professzor meghívására tartott előadást). E témakörben ETT pályázatot nyert és OTKA pályázatban dolgozott.
254 közleménye jelent meg, valamint 57 könyv, könyvrészlet (köztük 2009-ben a Gyakorlati Allergológia c., prof. dr. Kárpáti Saroltával együtt szerkesztett egyetemi és posztgraduális oktatókönyv). Tudományos előadásainak száma: 351.
Egyéb szakmai munkái: 1981-93-ig a Dermato-Venerológia Haladása szaklap szerkesztői feladatait látta el. 1993-tól mai napig a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle főszerkesztője.
Az MDT Kontakt Dermatitis Munkacsoport munkájában alapító tagként 1992-től dolgozik, a munkacsoportot 1997-2017-ig elnökként vezeti. 1995-től 2017-ig a Bőr- és Nemibetegségek Szakmai Kollégiumának tagja, 1995-2000 években titkára volt. 2011-től 2017-ig a „Nékám Alapítvány” kuratórium munkájában vett részt. 2005-től a fiatal bőrgyógyászok támogatását végző Dr. Földvári Ferenc Alapítványt képviseli. Vezetőségi tagja a Magyar Dermatológiai Társulatnak és a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társulatnak, továbbá tagja az Európai Kontakt Dermatitis Társaságnak és az EADV-nak.
Kitüntetései:
1977. Ifjú Dermatológusok Fóruma pályadíj
1985. Földvári-díj
2008. Batthyány-Strattmann László díj
2016. MOTESZ díszoklevél
2016. Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett
2017. MAKIT-ért érdemérem

 

Dr. Török Ibolya egyetemi tanár (1937-2004)

A magyar bőrgyógyászat és mikológia kiemelkedő személyisége volt. 1961-ben, mint gyakornok kezdte meg pályafutását a Bőrklinikán. 1964-ben szakvizsgázott bőr- és nemigyógyászatból, kozmetológiából, majd 1965-től kezdődően a mikológia területét kezdte mélyebben tanulmányozni. Kandidátusi értekezésének központi részét a sarjadzógombás fertőzések immunológiájából és a szerológiai diagnosztika lehetőségeiből készítette el, melyet 1974-ben sikeresen megvédett. Saját készítésű szomatikus és sejtfal antigénekkel recipitációs és indirekt agglutinációs vizsgálatokat végzett és ezen eljárásokat meg is honosította hazánkban. 1973-ban egyetemi adjunktusi, 1981-ben pedig egyetemi docensi kinevezést kapott, 1988-ban egyetemi tanári fokozatot szerzett. 1983-tól a Klinika igazgatóhelyetteseként tevékenykedett, de a vezetési feladatok és a gyógyító munka mellett vezette az intézet Mikológiai Laboratóriumát is. Számos hazai és nemzetközi publikációban számolt be kutatási eredményeiről, publikációinak száma meghaladja a 150-et. 1967-1978 között a Magyar Dermatológiai Társulat szaklapjának, a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlének a főszerkesztője, később a Bőrgyógyászati Figyelő és az Orvostovábbképző Szemle munkatársa volt. Tagja, tiszteletbeli tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak, nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően méltón képviselte a magyar mikológiát és dermatológiát nemcsak itthon, hanem Európa-szerte. A Magyar Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Szakbizottságának és Mikológiai Munkabizottságának, a Bőr- és Nemigyógyászat Szakmai Kollégiumának és a Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának aktív tagja, a WHO gombás betegségekkel foglalkozó munkacsoportjának delegáltja volt. Érdemei közé tartozik többek közt, hogy a Magyar Dermatológiai Társulat Mikológiai Szekcióját bejuttatta az Európai Orvosi Mikológiai Társaságok Szövetségébe. Új adatszolgáltatási rendszert vezetett be a gombás betegségekről, és az országos mikológiai hálózat adatai alapján évente elkészítette a legátfogóbb epidemiológiai felmérést. Oktatási tevekénysége is kiemelkedő, a graduális és posztgraduális képzésben egyaránt részt vett, magyar, angol, nemet és orosz nyelven is. 
Kitüntetései: Batthyány-Strattmann László-díj, Kaposi Mór-emlékérem, Földvári Ferenc-díj, Gruby Dávid Ezüst Emlékplakett.