HIV és Afrika I. rész
Az AIDS betegséget 1981-ben írták le, magát a kórokozót, a HIV vírust 1983-ban… Két rövid történettel mutatjuk be, hogyan zajlott a HIV első évszázada, amikor még nem is tudtak róla.

AZ EREDET

1900 körül, valahol a kongói őserdő nyugati végén, a Szanga folyónál.
„…az öreg hím majom a fán gubbasztott. Kétségkívül jól fejlett állat volt, de ez most nem vigasztalta, mert baljós sejtelme támadt… mintha gyanús neszeket hallana…  a csimpánzfalka többi tagja előbb megpróbált vele a szokás szerint tetvészkedni, vagy bevonni őt egy közös vadászatba, azonban látták, hogy ez most nem megy. Az öreg feszülten figyelt.
Egyszer csak rémült visítás tört elő a csimpánztorkokból, ahogy nyílvesszők csapódtak be az ágakba, majd az egyiküket el is találták. A majomcsapat kétségbeesetten menekülni kezdett. A nagy hím is próbálta menteni az életét, ahogy csak bírta. Minden erejét összeszedve meglepően fürgének,  és  – ha csak  egy percre is – de  újra fiatalnak tűnt, ám elvétette az ugrást, és lezuhant egy bokorba, amikor egy lándzsa csapódott a mellkasába, és az öreg majom szájából  dőlt a vér.

Megvan a másik majom is – gondolta a falusi vadász elégedetten, – végre ehetünk. Ám amikor a zsákmányához ért, a halottnak hitt öreg majom utolsó erejét összeszedve, véres pofájával jó nagyot harapott a lábszárába… a vadász azonnal lecsapta a fejszével…
– áú, megmart ez a dög csimpánz, gondolta, remélem nem lesz semmi bajom.  A vadászok a majmok tetemét sok–sok mérföldnyi nehéz úton, majd a Szanga folyón csónakázva a faluba vitték.   A kunyhók közti téren az ifjú vadász nekiállt megnyúzni és feldarabolni a csimpánz tetemét. Ahogy erőlködött, az egyik csonton hirtelen megszaladt a kés és beszúrt az alkarjába, pont mikor patakban folyt rajta a csimpánz vére ”..áú…ez fájt, a fenébe is”, gondolta. „Nincs szerencsém ezzel a majommal, előbb megharap, most meg én vágom meg magam. Ezt nem kellett volna.”De nem izgatta nagyon, hiszen gyakran megesik nyúzáskor az ilyesmi…. A lába jobban fájt. De szerencsére attól sem lett nagyobb baja.

Két hét múlva a vadász beteg lett, és kiütések jelentek meg rajta. Sejtette, hogy ezt valamelyik elejtett állattól kapta el, és nagyon megrémült. Félt, hogy a majomhimlő támadta meg: ez a rettegett betegség, amit majmoktól és mókusoktól kapnak el az őserdei vadászok, és sokan bele is halnak. De ez mégsem bizonyult majomhimlőnek, mert néhány nap múlva elmúlt az egész: a vadász elégedetten nyugtázta, hogy kutya baja. Újra fiatalnak és életerősnek érezte magát. „Elmegyek a fehér katonák erődjéhez, és a vásáron eladom a bőröket… ott mindig vannak megfizethető lányok is. Szeretem azokat a rossz lányokat… amíg nincs feleségem, addig ez érthető”

Bár ő maga nem tudott erről, de ugyanebben a pillanatban sok száz fehérvérsejtje esett szét, és szabadult ki belőlük egy még sohasem látott új vírus. A majmok immunzavarát okozó vírusnak volt egy mutánsa, amelynek az a nyomorult csimpánz csak egy börtön volt, éppen csak hogy vegetált benne.
Mintha mindig is erre a fajra, az emberre várt volna…
Évek múlva már változatok tömege jelent meg  a vadász vérében, egyre jobban és jobban alkalmazkodva az új gazdához… a nagy lehetőséghez.

TUDOMÁNYOS IGAZSÁG A TÖRTÉNETBEN

A kitalált kis történet a HIV-1 M csoport megszületését írja le úgy,  ahogyan az valójában is történhetett.
A HIV (hummán immunhiány vírus) egyes típusának világjárványt okozó fő változata a HIV-1 M körülbelül 1900 táján került át a csimpánzról az emberre valahol a Szanga-folyó környékén, a mai Kameruntól Kongóig terjedő vidéken. Őse egy majmokban gyakori vírus csimpánzokra specializált változata. Az ott lakó emberek véréből nagy eséllyel mutatható ki ma is, hogy a majom vírusával már találkoztak, ez a táplálkozásból (majomhús földolgozása) adódik. A vadászatból élő falvakban akár minden hatodik embert érint ez. Azonban 100-120 éve az átkerült vírus egy hatékony mutáns volt, amelyik tovább változott az emberhez idomulva.
HIV-2, a másik vírus kb. 20 évvel később került át egy másik majomfajból (kormos mangabé, egy cerkóf-féle), valahol Nyugat-Afrikában.
Meg kell azonban jegyezni, hogy valójában nem egyszer kerültek át, és így nem is azonos eredetűek, a HIV-1 három különböző alkalommal került át, ez lényegében 3 különböző vírus (a leggyakoribb a világjárványt okozó M, és a jóval ritkább többi típus inkább Afrikában fordul elő… egyébként úgy tűnik, van negyedik változat is!)
A HIV-2 jóval „szelídebb” vírus, mint a HIV-1, jobbára Nyugat-Afrikában fordul elő. Genetikai kutatások szerint hatszor került át a cerkófmajomról az emberre, mert 6 különböző változata fordul elő.
Föltehetően a történelem során már rengetegszer kerültek át majom eredetű veszélyes vírusok, (bizonyára megölve az érintett családokat, vagy kisebb emberi közösségeket), azonban ezek nem okoztak világméretű járványt. Ez így lehetett egészen a XIX-XX. század fordulójáig.
Annak, hogy miért ekkor indult el egy olyan változás, ami ekkora problémává tette a HIV-vírust, inkább társadalmi okai vannak.
A megnövekedett és mozgékonyabb népesség egyfelől egyre több erdei vadat evett meg, másrészt a vírus kiléphetett az erdőből, és sikerrel terjedhetett a vasútvonalak mentén a gyarmatosítás miatt kiépülő városokban, ahol fölvirágzott a prostitúció.

MEGHALT-E A FIATAL VADÁSZ AIDS-BEN?
Nos, ezt nem tudjuk. Elképzelhető, hogy az ősalak még viszonylag jóindulatú vírusként indult, így a vadász megúszta, és benne enyhe megbetegedést okozott. Azonban a terjedés során az egyre vadabb változatai válogatódtak ki, és megjelent a mai értelemben vett HIV-1 M. De az is lehet, hogy már a fiatal vadász is az életével fizetett az elejtett zsákmányért, hosszú évek múlva – ám addigra másnak is továbbadta az új, elsöprően sikeres vírust.

SZÖRNYEK ÉBREDÉSE

BELGA-KONGÓ, 1935. – EGY GUMIFÁKAT TERMESZTŐ ÜLTETVÉNYEN
„Mpiana az ültetvény többi munkásával együtt a himlőoltásra várt, amit  a Nagy Fehér Doktor,  van de Boer doktor ad be nekik. Az ültetvényen kemény volt az élet, a belgák erélyesen büntették a lustaságot. Mpiana egyik társát véresre verték és két napra egy verembe állították, mert nem adott le elég gumit a kaucsukfából. Állítólag hálásak lehetnek, mert 30 évvel ezelőtt ezért még levágták volna karját is! Mpiana sokat hallott a nagymamájától azokról a szörnyű időkről, amikor a Nagy Fehér Belga Király nevében fölgyújtották az engedetlen falvakat, és elrettentésül Mpiana nagyapját, 10 másik férfival együtt a falu közepén végezték ki a  belga katonák… De azóta sokat szelídültek ám a  belgák! Mpiana beszélt egyszer egy messziről jött yoruba kereskedővel, aki azt mondta, az angolok finom népek, és ezerszer jobbak mint ezek a  belgák, de  a szomszéd  franciák már csak egy  kicsit jobbak , azok is keményen uralkodnak.  Így amikor az ültetvény felügyelője elrendelte a kötelező himlőoltást, nemigen lehetett ellenkezést tapasztalni…

Möszjő Vóndöbőr, oltás! – szólt be a katona a pálmakunyhóba. Az alkoholszagú kunyhójában, borostásan fekvő flamand orvos, Dr. Van de Boer ettől még idegesebben markolászta az üveget. „Van dö búr-nak kell ejteni, te hülye francia békazabáló, tanulj meg hollandul!” A flamand doktor utálta a vallonokat (francia nyelvű belga honfitársait), és utálta Afrikát. De az alkoholt, na, azt túlságosan is szerette.
De most dolgoznia kell. Hát lerakta a palackot, és kitántorgott oltani. A fegyveres katonák, élükön Jean-Pierre őrmesterrel türelmesen várták, megszokták már a doktor különcségeit.
– Doktor úr – súgta neki anyanyelvén a riadt flamand nővérke – nem kellene mégiscsak váltani és kifőzni a tűket és a késeket?”
– Ugyan minek? – mondta félig részegen a közönyös doktor – Higgye el, ezeknek a koszos feketéknek így is jó lesz. Más sem igen szokott fertőtleníteni az ültetvényeken. Nem Európában vagyunk, Rijn kisasszony!

Mpiana a huszadiknak került sorra, a még frissen véres eszközzel beoltották a himlő ellen. Három hét múlva beteg lett, bár a munkafelügyelő nem hitte el ezt, és megrugdosta, hogy menjen gumit gyűjteni a kaucsukfákról. Aztán békén hagyta.
Esténként a tűz körül egy ugyanígy lebetegedett társával arról beszéltek, Leopoldville-be kéne menni, az új fővárosba, ami a semmiből nőtt ki, és máris százezreket vonz, ahogy vasutak törnek át a dzsungelen, hogy szállítsák a gumit és a rezet… Óriási változások vannak mindenütt,  hatalmas ültetvények létesülnek,  ahol terem a gumifa és az olajpálma, és ahogy a fehér hódítók vasmarkában föloldódnak a törzsek korábbi határai. „Leopoldville-ben jobb a kereset, és olcsók a lányok” mondta kacsintva a munkás, aki már nem is volt olyan beteg.
„Nem,” mondta Mpiana, neki van asszonya, és őt szereti. Igaz, csak egy asszonya van, szegény ember ő ahhoz, hogy több feleséget is tartson… de őt nagyon szereti. Nem kellenek azok a lányok.
De néhány nap után jobban lett, és álmodozni kezdett arról, milyen jó lesz, ha hazatérhet a feleségéhez. Olyan jó lesz őt ölelni, rég voltak már együtt.

Ugyanekkor a kunyhójában van de Boer doktor – kivételesen most nem részegen – rémülten nézett maga elé. A tenyere és borotválkozó tükre csurom véres és nyálas volt, amit most köhögött rá… tuberkulózis, a tüdőbaj… a doktor egy jó ideje már félt a tüdővésztől. Mostanában több furcsa eset is volt a praxisában, ahogy néhány éve még olyan életerős afrikaiak sorvadtak el elképesztő sebességgel, és sokukkal a tuberkulózis végzett. Olyan tömegben ürítették a tuberkulózist okozó baktériumokat, ami szokatlannak tűnt. Mintha a szervezetük egyszer csak fölmondta volna a szolgálatot, és megadta volna magát a jól ismert veszélyes bacillusnak, aminek valósággal a keltetőgépei lettek, és ürítették minden irányba.
A doktoron józanabb pillanataiban már többször úrrá lett a gondolat, mintha valami sötét titok, valamilyen másik betegség lappangana a tüdőbaj e különös föltűnése mögött a kongói lakosságnál. Egykor, a leuven-i egyetem diákjaként még nagyon érdekelte az orvostudomány, és ígéretes tehetségnek tartották, mielőtt az alkohol iránti vonzódása végett vetett a karrierjének és végül itt kötött ki, ebben a világvégi ültetvényen.  De most a saját halálfélelmével volt elfoglalva. Már rég rájött, hogy „ebben az átkozott afrikai földben temetik el” és most már biztos lett benne, hogy ez így is lesz…

TUDOMÁNYOS IGAZSÁG A TÖRTÉNETBEN: A GYARMATOSÍTÁS ÉS A HIV

A HIV 1 M továbbterjedésének sokban a gyarmatosítás alapozott meg. A kiépülő közlekedési útvonalak, a hatalmasra duzzadt, nyomorgó városok nagyban segítették a járvány kialakulását. A VILÁGJÁRVÁNY BÖLCSŐJEvalószínűleg KINSHASA, az akkori Leopoldville, BELGA KONGÓ akkori központja volt (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa). A város tele volt fiatal egyedülálló munkásokkal, akik mágnesként vonzották a prostituáltakat: a város keleti felén élő nők közel fele prostituált volt. A lakosság 15%-a volt  vérbajos (szifilisz). A fekélyes nemi betegségek szintén könnyítették a vírus terjedését.

A gyarmatosítók igen trehányan végrehajtott oltási kampányai során is valószínűleg sokak megfertőződtek a HIV vírussal. A tömeges oltások során gyakran nem tartották be az elemi higiénés követelményeket sem (tűcsere, fertőtlenítés).  A II. világháború után a szifilisz miatti injekciós kúrák szintén sokszor nem kellően fertőtlenített tűkkel történtek.

Az 1983 óta elvégzett vizsgálatokból tudjuk: első igazolt HIV pozitív minta 1959-ből származik, Kinshasa-ból, 22 évvel a járvány  fölismerése, és 25 évvel a vírus leírása előttről. A ’60-as években a vírusnak már számos különböző variánsa volt jelen a városban – ez arra utal, hogy már jó ideje ott keringett… (ezeket a dolgokat  persze csak 30 év elteltével, utólag vizsgálták, rég halott emberek eltett véréből és mintáiból).

Az Afrikában már robbanásszerűen terjedő vírus ekkoriban kezdett más kontinensekre lépni. Észak-Amerikába 1966-ban jelent meg, karibi tengerészek hurcolták be nyugat-afrikai kikötőkből.
Kb. ugyanekkor egy norvég tengerész (később kamionsofőr lett) is elkapta, és Európában is terjeszteni kezdte a vírust,  felesége és lánya is AIDS-ben halt meg. Igaz, ők a HIV -1 egy ritkább típusát, az O-t kapták el, amit a norvég Kamerunban kapott el. (Ezeket az eseteket csak az áldozatok halála után évtizedekkel, utólag igazolták. Az akkori kezelőorvosok  csak döbbenten álltak a különös tünetek fölött…)  Szinte biztos, hogy számos más, azóta sem föltárt európai és amerikai eset lehetett.

Így a HIV/AIDS a 60-as években elkezdett világjárvánnyá válni, RÁADÁSUL AKKORIBAN SENKI SEM TUDTA, HOGY EGYÁLTALÁN LÉTEZIK… ugyanekkor  a nyugati világban  a „szexuális forradalom”  prófétái lelkesen hirdették a „szabad szerelmet” és  a „régi korlátozó erkölcs”  elvetését.

BELGA KONGÓ ÉS A HIV

Belga Kongó amúgy is túl volt egy társadalmi katasztrófán. A belga király, Leopold magángyarmataként létrehozott óriási országból nagyon gyorsan akartak nagyon nagy hasznot kicsikarni, ezért szinte semmilyen kegyetlenkedéstől sem riadtak vissza. Az áldozatok számát milliósra becsülik. Ez nagyon megdöbbentette még a briteket is (igaz, ők óvatos és kompromisszum-kész, sokat  tapasztalt hódítók voltak, akikre sok helyen még ma is enyhe nosztalgiával gondolnak, és egykori gyarmataik jórészt barátságos viszonyt ápolnak velük. A britek hosszú távon is jövedelmező birodalmat akartak létrehozni, nem temetőket). A nemzetközi és – otthoni, belgiumi – felháborodás óriási volt, miután a brit sajtó leleplező dokumentumokat közölt a tömeges kivégzésekről és csonkításokról. Ezért 1908-ban  a belga kormány állami kézbe vette Kongót. A helyzet ezután javult valamennyit, de a hagyományos társadalmi szerkezet olyan szinten széthullott, mint kevés más helyen Afrikában.

MEGHALT-E MPIANA ÉS A FELESÉGE AIDS-BEN?
Nos, sajnos minden bizonnyal. A vírus lehet, hogy valamivel még „szelídebb” volt, mint a ma ismert HIV 1, de szinte biztos, hogy már AIDS betegséget okozott. Sajnos az is szinte biztos, hogy a felesége is elkapta, miután Mpiana hazaköltözött.
Ahogy vélhetően a másik munkás sorsa is meg volt pecsételve – igaz, ő még évekig terjeszthette  a vírust Lepoldville nyomonegyedeiben.

A TÜDŐBAJ ÉS A HIV

TÜDŐBAJ (TUBERKULÓZIS, TBC) mai napig a legtöbb halálos áldozattal járó olyan betegség, amit baktérium okoz. A tbc-ben meghaltak közel egynegyede HIV pozitív (évi kb. 400 000 ember). Ez teljesen érthető: a HIV vírus által tönkretett immunrendszer kedvez a tüdőbajt okozó baktériumnak, és ráadásul a HIV fertőzött ÉS amellett tüdőbajos beteg extrém számban köhögi is ki a kórozó baktériumot… Afrikában a tüdőbaj óriási pusztítást okoz a HIV sújtotta területeken, és természetesen a HIV vírussal  NEM FERTŐZÖTTemberek is elkaphatják a légutakon terjedő tüdőbajt.  Lényegében a tbc veszélyes baktériuma számára egyfajta „pajzsként”  szolgál  a HIV járvány, amelynek nyomában hiénaként nyomul.
A két szörny így  kéz a kézben jár Afrikában…
A HIV világjárvány újra „helyzetbe hozta” a tüdőbajt, és ez hatalmas fenyegetés – és korántsem csak Afrikában. A tbc baktérium egyes változatai ugyanis egyre ellenállóbbak az újabb gyógyszerekkel szemben.

1898. körüli francia térkép, amely az afrikai gyarmati követeléseket ábrázolja. A brit gyarmatokat sárga szín ábrázolja, a francia területeket rózsaszín, a belga területeket narancssárga, a németeket zöld, a portugálokat lila, az olaszokat csíkozott rózsaszín, a spanyolokat csíkozott narancssárga, a független Etiópiát barna szín ábrázolja.

Érdekes olvasnivalók:
Afrika felosztása
A Nílus forrásának felfedezése (a magyar Sass Flóra nevéhez is kötődik)