Font Sizes: A A A

A hemosztázis kutató részleg

A Hemosztázis részleg a vezető halálok, a szív- és agyér-betegségek hátterében álló atherothrombosis molekuláris aspektusaival foglalkozik. A kóros alvadási folyamatok patomechanizmusának vizsgálata mellett fő céljaink között szerepel a patológiás vérrögök feloldásában használatos proteázok enzimológiai jellemzése, illetve az érfali komponensek és a vérsejtek intravaszkuláris trombusok stabilizálásában betöltött szerepének megismerése. Kutatásaink távlati célja a jelenleg elérhetőnél magasabb hatékonyságú trombolítikus terápiák fejlesztése, illetve az ehhez szükséges molekuláris célpontok azonosítása.

A fibrint körülvevő molekuláris „pajzs”

A fibrint körülvevő molekuláris „pajzs”

A jelenleg elérhető, a vérrög feloldását célzó szerek sokszor (részben) hatástalanok a szívinfarktus és stroke esetében kialakuló szöveti károsodásért felelős „érdugók” feloldásában. A Hemosztázis Munkacsoportban zajló kísérleti és elméleti munka olyan új komponenseket (fehérjék, lipidek) tárt fel, amelyek különböző sejtekből (fehérvérsejtek, vérlemezkék) származnak, és amelyek a vérrögök feloldásának hatékonyságát befolyásolni képesek.

Ezen újonnan karakterizált faktorok stabilabbá teszik az alvadék szerkezetét, betöltik annak pórusait, és megakadályozzák a vérből származó trombolitikus ágensek bejutását az érdugóba. A lipidkomponensek hatása a bennük található telitett zsírsavak arányától függ, ami egyrészt újabb kapcsolódási pontot jelent a már jól ismert magasabb szívinfarktus- és stroke miatti halálozás és az étrend állati zsírtartalma között, másrészt magyarázza a telítetlen zsírokban gazdag növényi eredetű olajok jótékony hatását. Olyan új terápiás szerek, amely ezen újonnan azonosított alvadék-stabilizáló faktorokat célozzák, javíthatnak a szív- és agyérrendszeri betegségek kezelési stratégiáján. A munka során alkalmazott módszerek alkalmasak ezen újonnan tervezett gyógyszerek hatásának részletesebb jellemzésére is.

Barát, vagy ellenség? Fehérvérsejtek a trombusokban

 Barát, vagy ellenség? Fehérvérsejtek a trombusokban

Kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy a fehérvérsejtek kettős szerepet játszanak az atherothrombosis folyamatában. Nem előnyös tulajdonságuk, hogy az érfal szerkezetének módosításával stabil vérrögök kialakulását segítik elő, másfelől azonban közreműködnek a vérrögök feloldásában is, így a trombotikus folyamatok kimenetelének befolyásolásában jótékony hatásuk is van.

Érsebészeti műtétek során eltávolított vérrögök elemzése során azt találtuk, hogy a fehérvérsejtek többféleképpen hatnak a patológiás véralvadási folyamatra: érsérülésnél elősegítik az alvadékdugó kialakulását, később viszont aktívan közreműködnek a fibrinháló feloldásában. A neutrofilek vérlemezkékkel és fibrinnel létesített interakciók segítségével jutnak be az újonnan képződött trombusokba, a fibrin depozitumok későbbi eltávolításában pedig elasztáz szekréciójuk útján vesznek részt. A granulociták trombus-oldásban betöltött szerepére vonatkozó kvantitatív mérési eredményeink a vérlemezkék vérrög-stabilizáló hatását mutatják a neutrofil-függő trombolízis folyamatában, ami összhangban áll a plazmin-dependens lízisben tapasztalt viselkedésükkel.

A mechanikai erők és a vörösvértestek nem csupán passzív résztvevői a trombolízisnek

  • A mechanikai erők és a vörösvértestek nem csupán passzív résztvevői a trombolízisnek

A mechanikai erőket és a kémiai reakciókat általában különálló jelenségnek szokás tekinteni, azonban a trombolízis esetében szorosan összetartoznak. Megfigyeléseink szerint a beszűkült artériákban az áramlás a fibrinszálakat a nyíróerők iránya mentén rendezi, és ez a mechanikai hatás jelentősen megnöveli az alvadék enzimatikus emésztéssel szembeni ellenállását.

A vérlemezkék, simaizomszerű összehúzódásuknak köszönhetően hasonló mechanikai stresszt fejtenek ki az öregedő trombusban, miáltal valamelyest megnövelik annak litikus ellenállását. Egy másik elterjedt nézet, miszerint a vörösvértestek csupán passzív elemei a trombus szerkezetének, szintén felülvizsgálatra szorul azon eredményeink tükrében, melyek azt mutatják, hogy ezen sejtek felszíni receptoraikon keresztül kapcsolódnak az alvadék mátrixához, és lelassítják annak proteolitikus feloldását. Eredményeink azt sugallják, hogy olyan terápiás megoldás lehet célravezető, mely a fenti fibrin-sejt interakciók megszüntetésével harcol ezen pusztító betegség ellen. Az enzimatikus trombolízis hatékonysága a trombus kialakulása után eltelt idővel arányosan csökken, amit a fentiek tükrében a keletkező alvadék -részben rheológiai (véráramlás), részben sejtes (vörösvértest és vérlemezke kontrakció) tényezőknek köszönhető- mechanikai stressznek való kitettségével magyarázhatunk. A súlyosan anémiás betegek vérzési hajlama, illetve a polycythaemia verában szenvedők fokozott trombózis-készsége is könnyebben értelmezhető a vörösvértestek által megnövelt litikus rezisztencia fényében, amelynek oka az integrin receptor-fibrinogén interakció következményeként megváltozott fibrinszerkezet, illetve gátolt plazminogén-aktiváció.