Betűméret: A A A

+ Dr. Nagy M. György (1948-2019)

 

Szomorúan tudatjuk a hírt, hogy Dr. Nagy M. György, Intézetünk professzora, az orvostudomány doktora 2019. március 25-én elhunyt.

Nagy M. György (1948-2019)

Ismét érzékeny vesztesség érte a hazai anatómusokat. Március utolsó hetében, 71 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után eltávozott Dr. Nagy M. György professzor, aki oktató és kutató éveit javarészt a Semmelweis Egyetem egykori II. sz. Anatómiai, Szövettani és Fejlődéstani Intézetében töltötte. Jelen sorok írójához hasonlóan Nagy György ugyancsak Halász Béla professzor tanítványa volt, aki ennek a tavaszi hónapnak az elején hunyt el. Mester és tanítvány kapcsolatát egy szép jelkép egészíti ki. Halász Béla igazgatói pályafutásának végén a tanszék munkatársai éppen Nagy György javaslatára és szervezésében ültettek emlékfát a nagyhírű neuroendokrinológus tiszteletére. Most ennek a fának az árnyékában tisztelegtek a kollégák a pár napja elhunyt Nagy György emléke előtt is. A gyertyás búcsúztatáson az anatómiai intézetek jelenlegi és egykori igazgatója, Szél Ágoston és Réthelyi Miklós professzorok idézték fel Nagy György alakját.

Nagy György professzor a hazai neuroendokrinológia kiemelkedő alakja volt, aki a prolaktin szerepének felderítésében nemzetközi szinten is maradandót alkotott. Erről megszámlálhatatlan publikációja és hatalmas idézettsége is tanúskodik. Emellett azonban hatalmas áttekintéssel rendelkező tudós volt, aki szakterületén kívül is szinte mindenről tudott. Felejthetetlen személyes emlékem egy intézeti tudományos értekezlet, amelynek vendége egy nem anatómus és nem endokrinológus szakember volt. Az érdekes előadás végén Nagy Gyuri feltett egy ártatlannak tűnő kérdést az előadónak, aki bizonytalan válasza alapján láthatóan kevésbé ismerte saját területét, mint az elképesztő általános olvasottsággal rendelkező Gyuri.

Nagy Gyurit imádták a tanítványai, nemcsak azok, akik tudományos diákköri tagként vagy PhD hallgatóként a kutatómunka elemeit sajátították el tőle, hanem azok is, akiknek tantermi előadást vagy bonctermi és szövettani gyakorlatot tartott. Kitűnő kommunikációs képessége révén a legtalálóbb klinikai utalásokkal, egy-egy üdítő anekdotával fűszerezve a legbonyolultabb morfológiai problémáról is szórakoztatóan és közérthetően tudott beszélni. Humorérzéke páratlan volt, ami egy oktató számára hatalmas kincs. Nagyon sikeresen tudott élni ezzel az adottságával! Emberséges és megértő vizsgáztató volt, akinek az ars poeticája követendő példa kell, hogy legyen mindannyiunknak: ha a hallgató felkészületlenül jelenik is meg a vizsgán, de nem távozhat onnan úgy, hogy a feltett kérdésre legalább a vizsgáztatótól ne kapná meg a helyes választ.

Nem lenne teljes e visszaemlékezés anélkül, hogy Nagy Gyuri közösségi cselekedeteiről nem beszélnénk. A Halász-emlékfa mellett fel sem lehet sorolni azokat az ötleteket, amelyeket jó gyakorlati érzékkel nemcsak felvetett, hanem meg is valósított. A távirányítású bejárati kapu vagy a csodálatos muzeális intézeti folyosói üvegablakok restaurációja csak példák a nevéhez fűződő, ma is meglévő alkotásokból.

Kedves Gyuri! Sajnáljuk, hogy utolsó oktatói éveidet nem Magyarországon, hanem a Dominikai Köztársaság egyik egyetemén töltötted. Nem sokat tudunk ottani sikereidről és nehézségeidről sem. Meghajtjuk fejünket méltósággal viselt szenvedésed előtt, és ígérjük, hogy oktatói és kutatói példádra intézetünk örökké emlékezni fog, és azt meg is fogja becsülni.

Gyuri, Isten Veled!

Szél Ágoston

Az emlékfa az Intézet kertjében, a Múzeum előtt

Kategória: Gyászjelentés, Intézeti hírek | A közvetlen link.