Volt fotólabor-vezetőnk, Kiss József, életének 77. évében 2017. márc. 15-én rövid betegség után, váratlanul elhunyt. Intézetünkben több évtizeden át dolgozott; munkáját számos közlemény és kandidátusi disszertáció alaposan kidolgozott képanyaga és honlapunk számos fényképe őrzi.

Kiss József (1940-2017)
Az Intézet kertjében mécsesgyújtás az emlékfánál
Kiss József 2015-ben

Fotósunk nyugdíjazása előtti utolsó munkanapján (2013. június 28.) készült képei

 

 

Kiss József

(1940-2017)

Kedves munkatársunktól búcsúzunk, aki itt nőtt fel, itt tanult szakmát majd itt dolgozott az Anatómiai épületegyüttesben, a Tűzoltó utca 58-ban. Az ő halálával egy újabb dinasztia is a múlté, hiszen Kiss József édesanyja, Ilonka néni is itt dolgozott az Anatómiai Intézetben. Mindannyiunk Kiss Jóskája kulcsfontosságú helyen végezte munkáját évtizedeken át. Az intézet fotólaboratóriumát alakította ki, a technikai változásoknak megfelelően modernizálta, azaz vezette, folyamatos működésben tartotta. A munkánk eredményét jelentő mikroszkópos felvételek filmjeit ő hívta elő, a nagyításokkal ő örvendeztette meg a kutatókat. Az elektronmikroszkópos negatív képekről ő készítette a mindig izgatottan várt papírképeket. Tudásának, fotós tapasztalatainak köszönhetően készültek a tudományos előadások jól sikerült diapozitívja, a tudományos közlemények, disszertációk – sokszor többszörösen összetett – fotó ábrái. Jóska rövid határidőkkel dolgozott, ha tehette, a vártánál hamarabb jött a diákkal, a képekkel és vastag füzetével, amelyben gondosan beírta az elvégzett munkát. Az intézeti alkalmakon – PhD védés, évzáró összejövetel, Mikulás-nap – természetesen fotóriporterként működött, így róla alig találunk egy használható arcképet. – A digitális technika megjelenésével és terebélyesedésével meg kellett érnie a szakmának és saját munkájának, a fotótechnikának a perifériára szorulását a tudományos munkák illusztrálásában. Nyugdíjba ment, de mindennapos kapcsolata megmaradt azokkal, akiknek korábban sok-sok örömöt szerzett lelkiismeretes munkájával. A nap, mint nap, közösen elfogyasztott intézeti ebédeken és az ebéd utáni kávézás során számolt be a múzeumok látogatása közben, kirándulásokon, barangolásokon szerzett, színesen elmondott élményeiről.

Kedves Jóska! Nagyon hirtelen távoztál, nehezen elfogadható, hogy csendes, dolgos, mindig segítőkész lényed most már az emlékeinkben fog élni. Isten nyugosztaljon!

Dr. Réthelyi Miklós