Szász Istvánné

(1947-2014) szasz-marcsi-

 


Intézetünk volt munkatársa, Szász Istvánné szül. Kádár Mária szakasszisztens 2014. március 6-án elhunyt.

Több mint negyven évet töltött e falak között, oktatók, kutatók, laboratóriumi asszisztensek egész generációjának nyújtott segítséget.
Vezette kezüket, türelmesen viselte kedélyük hullámzásait, minden igyekezetével azon volt, hogy a kezéből kiadott munka
– a szép közleményfotók, a jól működő szinaptoszóma vagy agymitochondrium preparátum, a látványos immunfestés –
örömére szolgáljon a labornak, vezetőjének, és minden munkatársának.
Büszke volt munkájára, intézetére, és együtt élt velünk; örült sikereinknek, bánkódott kudarcainkon.
Az évek előrehaladtával egyre jobban kiütközött csendes életbölcsessége, amivel mindenkinek tudott tanácsot adni, ha hozzá fordult. Kéretlenül soha nem tolakodott, de ott volt, amikor kellett.
Szép családdal büszkélkedhetett, de az Intézet volt második családja. Mindent látott és tapasztalt, és a sok ténymorzsa és a nyomukban születő gondolatok ott szunnyadtak csöndes, befelé forduló lelke rejtekében.
Csak az igazán oldott pillanatok, az önfeledt öröm percei hozták elő egyénisége teljes varázsát.

Kedves Marcsi, mindig ezekre a percekre emlékezünk, amikor Rád gondolunk. Az űrt, amelyet magad után hagytál, betölti el nem múló szeretetünk.

 

Dr. Csillag András
intézetigazgató,
az Összehasonlító neurohisztológiai és neurocitokémiai laboratórium vezetője