SZAKDOLGOZAT
Denis Berdajs ÁOK. VI. évf., E/1.
Alkalmazott és Klinikai Anatómiai Laboratórium
2001.

Konzulens: Dr. Patonay Lajos
Bíráló bízotság tagjai: Prof. Dr. Réthelyi Miklós, Dr. Madarász Magda


 

Bevezetés
Az ember szívritmusa miogén eredetű, vagyis magából a szívizomból származik. A jobb pitvar falában elhelyezkedő, módosult szívizomsejtekből álló, úgynevezett “pacemaker” régiót, vagy szinuszcsomót, nodus sinuatrialis-t, Keith és Flack írták le 1907-ben. Számos belgyógyászati, kardiológiai kórkép létezik, ahol a szinuszcsomó területének vérellátása valamilyen formában károsodik, koszorúér szűkület illetve elzáródás következtében. Napjainkban, a szívsebészetben bekövetkezett szemléletváltás és az új műtéttechnikai módszerek következtében egyre többször vetődik fel annak a kérdése, hogy vajon nem éppen a sebészi beavatkozás során bekövetkezett, a szinuszcsomót ellátó arteria nodi sinuatrialis sérülésével magyarázhatóak a posztoperatív szövődményként fellépő ritmuszavarok. Célkitűzésem az volt, hogy beazonosítsam a szinuszcsomó pontos elhelyezkedését és topográfiai viszonyait, megkeressem az azt ellátó erek eredését és leírjam azok lefutását, valamint klinikai anatómia szemszögből következtetéseket vonjak le a munkám során szerzett tapasztalatokból.

Anyag és módszer
Vizsgálataimat 50, nem kardiális kórok miatt elhalt humán kadáverből származó szíven végeztem. A coronáriákat, bárium szulfát tartalmú röntgen kontrasztanyaggal töltöttem fel, majd azokról AP irányú röntgen fölvételeket készítettem. Ezt követően a szíveket, a további feldolgozás és preparálás céljából Patonay szerint befixáltam. Operációs mikroszkóp valamint binokuláris lupe alkalmazása mellett a szinuszcsomó területét, valamint az azt ellátó ereket kipreparáltam.

A szinuszcsomó elhelyezkedése, anatómiája
A szinuszcsomó elhelyezkedését a vena cava superior posterolateralis részének és a jobb pitvar sulcus terminalis kezdeti területének találkozási vonalánál írják le. Kiterjedése változatos, általában 4-5 mm széles és 1-1.5 cm hosszú, alakja leginkább a marharépára emlékeztet. A sinuscsomó felkeresésében nagy segítségemre volt az arteria nodi sinuatrialis, amely a sinuscsomó vérellátását végzi. Az arteria nodi sinuatrialis a sinuscsomó állományában végágakra oszlik, vagy azon áthaladhat, így tehát a sinus csomó elhelyezkedését mintegy kijelöli (ábra).

A ramus marginalis leválása után eredő arteria nodi sinuatrialis preparált készítménye

 denis

1. Nodus sinuatrialis

2. Arteria nodi sinuatrialis

3. Aorta

4. Vena cava superior

5. Atrium dextrum

6. Atrium sinistrum

Eredmények
A preparált készítmények és a koronarográfiás röntgenfelvételek alapján megállapítható, hogy a sinuszcsomót ellátó artéria eredhet a jobb vagy a bal coronariából. A bal coronariából eredő artériák 34%-os gyakorisággal, míg a jobb coronariából eredő artériák 66%-ban fordulnak elő (táblázat).

A bal coronariából eredő artéria nodi-sinuatrialis eredhet a bal coronária fő törzséből, vagy a ramus circumflexusból.

A jobb coronáriából eredő arteria nodi sinuatrialist két fő csoportba soroltam. A besorolás az alapján történt, hogy az arteria nodi sinuatrialis hol veszi eredését. Mint fontos vonatkoztatási pontot, a jobb coronariából eredő ramus marginalis eredése helyét vettem.

A ramus marginalis dexter leválása előtti szakaszból eredt az artériák 94%-a. Ezt az artériacsoportot a vena cava superior falán történő lefutásuk alapján további három típusba soroltam. A vena cava superiort jobb oldalról megkerülő, és a septum interatriale felső-hátsó határát nem keresztező arteria nodi sinuatrialis 61%-ban fordult elő. Viszont ha az artéria nodi sinuatrialis a vena cava superiort bal oldalról kerüli meg, akkor a lefutása során keresztezi a sulcus interatrialis posteriort. Ezt a variánst az esetek 33%-ban találtam.

Az esetek 6%-ban az arteria nodi sinuatrialis két ágra oszlik. A két végág külön–külön, jobb- és baloldalról kerüli meg a vena cava superiort. A sinuscsomó szövetében a jobb és baloldalról jövő ágak ismét egyesülnek. Az említett arteria nodi sinuatrialis végágai, a vena cava superior fala mentén egy “érgyűrűt” képeznek.

A jobb coronaria ramus marginalis leválása utáni szakaszából eredő arteria nodi sinuatrialist az esetek 6%-ban találtam. Ezen artéria a jobb pitvar hátsó falán fut le.

Az arteria nodi-sinuatrialis eredésének csoportosítása és százalékos megoszlása a saját vizsgálataim alapján

Arteria coronaria dextra 66%

Arteria coronaria sinistra 34%

  • Ramus marginalis előtt 94%

    VCS (Vena cava superior) jobb oldalán 61%
    VCS bal oldalán 33%%
    VCS körül gyűrű 6%

  • Ramus marginalis mögött 6%